Latin neve: Rumex obtusifolius

Termés: Makktermése háromoldalú, egy vagy három duzzadmánya van. A makkot takaró lepellevelek éréskor rászáradnak, a lepelcimpák rövid fogasak, kerekded kerületűek, ritkábban ép szélűek és keskenyek. A háromoldalú makkocska éles élű, felül hegyes, alul tompás, sima, fénytelen, sötétbarna.

Csíranövény: A sziklevelek keskeny hosszúkásak, a nyelük rövidebb a lemeznél. Az első levelek hosszú nyelűek, kerekdedek, csúcsuk tompa vagy hegyes, a lemez széle enyhén hullámos. A lemez válla előbb kissé, majd a második harmadik levélen kifejezettebben szív alakú. A levelek erezete hurkos hálózatos, a középér megvastagodott.

Kifejlett növény: Évelő, magas termetű, felálló, ± elágazó növény. Alsó levelei nagyok, nyelesek, szíves vállúak, tojásdad hosszúkásak, általában lekerekített csúcsúak. A felső levelek lándzsásak, keskenyedő vagy ékvállúak, hegyesek. Virágörvei szártetőző fürtöt alkotnak, az alsó örvek murvalevelesek. A belső lepelcimpák nagyobbak, élük ± hegyes fogas. A cimpák lehetnek kevés fogúak vagy ép szélűek is. Duzzadmány egy-három. Változatos megjelenésű növény.

 

Elterjedés: Az egész országban előfordul, de főleg nedvesebb helyeken, a hegyvidékeken, Nyugat-Dunántúlon válhat veszélyessé, elsősorban a pillangós takarmánynövényekben. Száraz területeken a csíranövényei, de a fejlettebb példányai is elpusztulhatnak. A kaszálást jól bírja.