Latin neve: Lactuca serriola

Termés: Lándzsás ár alakú vagy keskeny, fordított tojásdad alakú kaszattermése lapított, 5-7 hosszanti bordájú mindkét oldalon, kicsit szőrös, a csúcsánál rövid sertés. A kaszat csőre rendszerint a termésnél lényegesen hosszabb, rajta fehér, egyszerű szőrökből álló bóbita van.

Csíranövény: A sziklevelek szélestojásdadok, a csúcsukon lekerekítettek, kissé kicsípettek, alapjuknál rövid (5 mm) nyélbe keskenyednek. Az első levél megnyúlt fordított tojásdad, szélein elmosódottan szögletes, 20-25 mm hosszú, 10-12 mm széles, alul fokozatosan hosszú nyélbe keskenyedik. A második levél hasonló, de nagyobb, a szélein kissé hullámos, elmosódó fogakkal. A harmadik levél kicsípett fogas, keskenyszárnyas nyéllel, melyen apró fogak vannak. A csíranövény tejnedvet tartalmaz, a nyélen és a lemez szélein rövid serteszőrök vannak.

Kifejlett növény: Egy vagy kétéves, magas, merev szárú, ágas, alul serteszőrös növény. Levelei kacúrosan osztottak vagy szeldeltek, szürkészöldek, szíves füles vállúak, gerincükön egy sor serteszőrrel. A levél a szártól ± függőleges síkban áll el. Sárga virágú fészkei laza bugában állnak.

Elterjedés: Az egyik legközönségesebb nyárutói gyomnövény, melynek hatalmas állományait az utak mentén, parlagokon, bolygatott területeken már évtizedek óta megfigyelhettük, de az utóbbi évtizedben a szántókon és főleg az ültetvényekben agresszíven terjed. A szikár, agyagos talajú helyeken gyakoribb.