Latin neve: Anagallis arvensis

Termés: Termése gömbölyű, sima tok, melynek felső része éréskor kupakszerűen leválik, s a föld felé fordult terméséből a 35-40 mag a talajra hull. Magvai csonka kúp alakúak, 3-4 élűek. A mag fénytelen sötétbarna színű, felülete hálós gödröcskés, bibircses, finoman bemélyedten pontozott. Hasi oldalán hosszúkás, fekete színű köldök van.

Csíranövény: A szikalatti rész kopasz, rendszerint zöldes vagy barnásvörös. A sziklevelek lándzsásak, húsosak vagy bőrszerűek, a csúcsukon hegyesek, a levélnyél rövid és széles. Az első levelek aprók, oválisak vagy hosszúkás tojásdadok, ülők, a csúcsukon hegyesek, kissé megvastagodottak, a fonákon sötét lilásan vagy barnásfeketén pontozottak. A további levelek az elsőkhöz hasonlítanak. A növény szőrtelen, fényes.

Kifejlett növény: Egyéves, alacsony termetű, elágazó szárú, bokros, heverő növény. Szára négyélű. Levelei keresztben átellenesek, ülők, tojásdad hosszúkás alakúak, épek. A levelek színe jellegzetesen fényes, főleg fiatal korban, a fonák pedig sötétlila-fehéresen pontozott. Piros, ritkábban kék virágai hosszabb kocsányon, egyenként ülnek a levelek hónaljában.

Elterjedés: Mindenütt gyakori. A nedvesebb, üde talajokat kedveli, az összetömődött réti parlagon már nem él meg. A közömbös, gyengén savanyú, tápanyagban és bázisokban gazdag humuszos talajokon él, míg a kék virágú A. femina inkább mészkedvelő.